A sződligeti MOZI rövid története - Amit és ahogy tudok róla
1934 decemberében egy hirdetés jelent meg a Váci Hírlapban: „Moziengedélyes pénzestársat keres 200 személyes mozi megnyitásához. Macsó Pál, Sződliget.” (…)
A vetítések az 1930-as évek közepétől Macsó égisze alatt a Fő téri Kádár-féle vendéglő után egy bérleményben, a Floch-féle Sződ-Sződliget vasútállomásnál álló Vasúti vendéglő mögé épült, padsorokkal ellátott nagyteremben zajlottak. A főbérlő, Floch-R. Alfréd majdnem minden filmet megnézett, a belépőt mindig kifizette, jobb oldalt, a 4. sor szélén ült, és a munkásainak (Floch-puszta, szeszgyár, kertészet) kedvezményt biztosított.
„A Rákosi időkben bevezették a vasárnapi matiné előadást is, ebéd előtt ne legyen láb alatt otthon a gyerek.”
A vasárnapi matiné alatt Floch-R. Alfréd földbirtokos is végignézte a gyerekekkel a filmet, és ha csöndben voltak, akkor 5 pengőt adott cukorkára, nápolyira a mozi üzemeltetőjének, hogy jutalmazza meg a gyerekeket.
(…) 1936-ban Macsó Lajos Pál Szikrai Józsefnétől 2404 pengőért az Apolló filmszínház teljes berendezését megvette. A leltár szerint ekkor 276 db csapószék, 1 db vetítővászon, 1 db hangszóró és 4 db ajtón lévő függöny volt a moziban. A főbérlő, azaz az épület tulajdonosa, Floch-R. Alfréd volt.
Egy korabeli sződligeti képeslapon látható, hogy a mozi neve 1939-ben APOLLÓ FILMSZÍNHÁZ, ill. APOLLÓ MOZGÓ volt, majd – neve a helyi újságban megjelent hirdetés alapján –, 1943-ban már HUNYADI MOZGÓ. A korabeli bélyegzőkön: Hunyadi mozgó, Hunyadi János Filmszínház, Hunyadi Filmszínház néven is szerepelt. (…)
A mozit a nagypapa, Macsó Pál 1939-ben bekövetkezett halála után, az özvegy jogán, a volt mozis unokája, Szöllősi Sándorné sz. Macsó Edit vezette. Macsó Edit már 11 éves korától egyedül hozta a bp.-i filmforgalmazóktól a filmeket. (...)
„Édesanyám a Bp-i, Lovag utcai polgáriba járt 10 éves korától. 11 éves korától Nagyapám rábízta a Budapesti filmkölcsönzési tárgyalási és adminisztratív munkákat, mondván: kislányom, a tandíjadért meg is kell dolgozni! (…) Anyukám mesélte, hogy egy jobb filmet szerettek volna hamarabb megkapni a FOX Vállalattól, és amikor a titkárnő nem tudta lerázni kevésbé jobb filmekkel, s a FOX vezérképviselőjének jelentette, hogy nem tud megállapodni a leendő kölcsönzővel, a Vezető szavára, hogy akkor rúgja ki, azt felelte: nem lehet, mert az csak egy kicsi lány! Ezt követően a FOX-vezető tárgyalt, s Anyu talpraesettsége láttán több, most úgy mondanánk elsőnapos menő filmet kölcsönzött Sződligetre, s mellé nem kellett a „töltelék” filmeket is kikölcsönözni.”
Egészen 1944 novemberéig működött a mozi, a háborús hónapokban leállt a vetítés. Egy 1945 júniusában kelt „Igazolvány” alapján Tóth Géza, mint a helyi rendőrség vezetője a következőt nyilatkozta: „Alulírott igazolom, hogy a Sződligeti Filmszínházból a Jelmezbál c. filmet és a vetítő berendezést az orosz megszálló csapatok 1944. dec. havában leszerelték és elvitték.” (...)
A II. vh. alatt a Sződ-Sződliget vasútállomással szemben a kocsmát és mozihelyiséget magába foglaló épületet – azaz a korábbi mozi helyiségét –, a szovjet hatóság marhaistálló céljából vette igénybe (a mellette lévő iskolában orosz hadikórház volt). A háború után a család összerakta a romokban lévő technikai eszközöket, és Sződligeten 1946 májusában újra felberregett a vetítőgép. (...)
„Háború után a család újra kiépítette a háború előtti békésebb állapotokat, valahogy visszaszerezték /romokban/ a vetítőgépet, s a berendezés egy részét. Dodi bácsi (Tarkó József), a gépész remekelt, és újra beindult a /kicsit MOSZFILM- szagú/ filmforgalmazás.” (…)
„Dodi bácsi sok, szinte találmányszerű ujítással segítette a vetítés minél jobb szinvonalát.”
A mozit a MOKÉP, azaz a Mozgókép-forgalmazási Vállalat 1950 májusában államosította. (...)
„S hogy azért ne menjen olyan szépen az élet, 48 vagy 49-ben egy bizottság belépett a pénztárba: Államosítunk! Nagymamám megkérdezte, mit vihetnek magukkal? A válasz: Azt ami a kezében van! Ez történetesen a porrongy volt.”
A filmeket vonaton hozták, amit a szerelvényről a vasúti málházó vett le, majd a mozi takarítója vasládában, talicskán tolt be az épületbe. Az állami moziüzem vezetője képesített üzemvezetőként Szöllősi Sándorné sz. Macsó Edit maradhatott (munkáját 1965-ben kitüntetéssel ismerték el), 1980-ig vezette a mozit. (...)
„ Bocsánatot kérve attól, akit kifelejtettem volna, az ötvenes évektől Édesanyám nyugdíjazásáig az alábbi kedves dolgozókra, mondhatom barátokra emlékszem:
Rádi Vilmos gépész, Tarkó József Dodi (gépész),Tarkó László (gépész) Zsilinszky Vincéné Kató néni (pénztáros), Csernográcz Illés Öcsi bácsi (jegykezelő, ültető), Erdélyi István (jegykezelő, ültető), Szöllősi István (jegykezelő, ültető), Ruzics néni, Németh néni, Hatvani Gizi néni (takarítók), Várszegi János ( gépész, Anyu nyugdíjazása után üz.vezető)”
Talán az 1970-es évek mementója az a fellelt üvegtábla, amire felfestették a helyárakat: I. helyár = 12–20 sor 4 Ft, II. helyár = 4–11 sor 3 Ft, III. helyár = 1–3 sor 2 Ft. Előadások kezdete: kedd 19, szerda 17, szombat 19, vasárnap 15, 17, 19 óra. (...)
1988-ban szűnt meg a mozi. Szöllősi György helyi építészmérnök szerint az 1870-es években, Flochkék itteni birtokvásárlása évtizedében emelhették az épületet.
A rendszerváltás után az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) értékesítésre hirdette meg az ingatlant. 1992-ben eladták, majd átépítették a hajdani mozi épületét, ezután falai között először egy Kínai áruház működött. Napjainkban Bizományi zsibáruház található itt.
Szöllősi György (1949-2011)
(részletek Volentics Gyula- Mihalik Bernadett „Mesélj nekem Sződligetről!” című könyvéből és Szöllősi György- „A sződligeti Mozi rövid története” című írásából)
0 Megjegyzések